A legősibb szakma, mondják sokan. De hogy lehet, hogy amióta létezik férfi és nő, azóta jelen van a prostitúció? Nemcsak, hogy jelen volt, de jelen van és jelen is lesz, ameddig férfi él a földön. Hogy miért? Erre próbálok meg választ adni, de nem az univerzális igazságot fogom itt kimondani (mivel mindannyian mások vagyunk), csak a nagytöbbség nevében írom, amit írok. Kivételek pedig mindig vannak.

Abba sem mennék itt bele, hogy morális, szociális és akármilyen más szempontból milyen hatása van ennek a szakmának a társadalomra, vagy, hogy a nő milyen okok miatt űzi ezt a munkát. Ezeket a megfelelő oldalakon úgyis átbeszélik. 

A szex egy alapvető igénnyé válik egy férfinél onnantól kezdve, hogy megvolt az első alkalom egészen addig, míg a libidó le nem csökken. Úgy kell elképzelni, mint a pisilést, egyszerűen kell (csak nem olyan gyakran). Míg annak anyagcsere oka van, addig a szexnek más jellegű, de a kiváltó ok nem is olyan lényeges. Szóval, a pisilést is vissza lehet tartani ideig-óráig, de egy idő után a rendszer magától ürít. Ez így van a férfiaknál is, ha sokáig nincs ürítés, akkor majd a test magától megoldja (általában éjjel, így reggel kellemetlen élmény az ébredés).

A teljes poszt a lenti "tovább" gombra, vagy a címre kattintva érhető el.

"Aki normális párkapcsolatban él, annak nincs szüksége arra, hogy prostikhoz járjon." Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehet olvasni (99%-ban nőktől). Ezzel van egy kis gond. Mégpedig az, hogy a férfiak bizony szeretik a változatosságot, hajt minket az ősi ösztön, hogy minél több nőt "meghódítsunk".  Biztos sokan hallották már a mondást: "Még a világ legjobb nőjét is unja dugni valaki."

Ez így igaz, lehet a parnterünk/feleségünk akármilyen bombatestű nő, egy idő után unalmassá válik csak vele szexelni. Ezen egy rövid ideig segíthetnek a különböző fehérneműk, szerepjátékok, jelmezek, segédeszközök, de nem fogják megoldani a problémát. Mert bizony a nő ugyanaz marad.

Megcsalásoknál szokták kérdőre vonni a férfit, hogy a másik nőben mit látott, mikor az talán nem is olyan szép, mint a felesége, mire a válasz néha annyi, hogy "Ő csak más".

Az, hogy testileg megunja a másikat, nem jelenti azt, hogy soha többé nem akar vele lefeküdni, hanem pusztán azt, hogy ha néha-néha "frissíthetne" (szexelhetne másokkal), akkor újult erővel térhetne vissza eredeti partneréhez. Nem érzelmi befásulásról van szó tehát, hanem testiről. Egy kis félrelépés általában meg is oldja a problémát (ha nem derül ki persze). 

"Akkor intézze el magának", szokott lenni a reakció. Való igaz, a férfiak többsége ezt el is intézi (nem akarok számok után kutatni, de szerintem még a sokat szexelő férfiak bő 90%-a is biztosan magához nyúl néhanapján). De ez nem mindig elég és nem hasonlít a valódi dugáshoz, mint ahogy a segédeszközök sem adják meg az igazi élményét.

Két lehetőség áll a férfi előtt: kiveri magának és csendben tűr, vagy félrelép. Vegyük párkapcsolati szempontból a jobbik esetet: Otthon minden rendben, kivéve a tényt, hogy a férfi unja az otthoni dugást. Ha amúgy minden rendben, akkor nem fog szeretőt tartani, ahhoz ugyanis érzelmek is kellenek, hanem eljár egy hivatásoshoz. Ez a barátnő/feleség számára is a jobbik eset, mert ekkor biztosan nem lesznek érzelmek, csak szimpla egészségügyi dugás. 

Ezt talán nehéz elfogadni női szemmel, mert a nők többsége szerint a szexualítás szorosan összefügg az érzelmekkel, ők ritkán fekszenek le valakivel, aki iránt semmit nem éreznek. Ezzel ellentétben egy férfi külön tudja választani az érzelmeket a szextől, olyan nővel is le tudunk feküdni, akit amúgy ki nem állhatunk.

Alternatív megoldás lehet a nyitott kapcsolat, de annak működéséről nem sokat tudok, csak amit olvastam (de az ilyesmit fenntartásokkal kezeli az ember). A probléma gyökere onnan ered, hogy a nők azt hiszik, érzelmi és szexuális téren egy férfi működése hasonlít az övékhez. Csak ez nem igaz. 

A fehér holló. Az a férfi, aki egy "normális" párkapcsolatban él évtizedekig és nem lép félre, az egy nagyon ritka jószág. Esélyes, hogy a számuk bőven 10% alatt van. Kivételek mindig mindenhol vannak, az már más kérdés, hogy miért nem lépnek félre? Azért mert nem is akarnak (na, ők aztán nagyon nagyon kevesen lehetnek), vagy nem mernek ilyen-olyan okok miatt (erkölcs, vallás, stb). Akik az utóbbi csapatba tartoznak azok számára van egy rossz hírem: a saját lelketeket gyilkoljátok. Nem egészséges elfojtani egy ilyen alapvető késztetést (persze-persze attól vagyunk többek az állatoknál, hogy visszafogjuk magunkat), de ez akkor is káros. Itt már beszélni kéne a monogámiáról is, de a megfelelő blogokon ezt jobban kivesézték. Talán annyit érdemes hozzátenni, hogy mivel az ember az állatvilágból származik, érdemes megnézni az emlős állatok viselkedését ebben a témában. Keresni kell azokat a fajokat, amelyek életük végéig csak a párjukkal szaporodnak. A hímek többsége nem egyetlen nősténnyel szaporodik.

Ha a férfi nagyszülő már halott, akkor érdemes megkérdezni a nagyit, hogy a papi mindig hűséges volt-e, és azt hiszem a válaszon sokan meglepődnek majd. A régebbi korok asszonyai is tudták, hogy ez az élet része, létezik ez a fajta egészségügyi félrelépés, ami közvetve ugyan, de az eredeti párkapcsolatot is stabilizálni tudja (a férfi ismét szívesen szeretkezik az asszonnyal).

A tiltás! Sok országban bűncselekmény igénybe venni a prostik szolgáltatását, és vannak törekvések, hogy tovább szigorítsák azt. Most képzeljük el, hogy csak otthon lehet pisilni, ha máshol teszed megbüntetnek. :)

Biztos, hogy normális férfi ilyen szigorítást nem hoz (kivéve ha politikus és ezen múlik a megválasztása), de ha valamiért mégis szigorúbbak lesznek a szabályok, azzal mit érnek el? Nem ez fogja összetartani a családokat. Gondolom az lenne a cél, hogy ha apukát büntetik, akkor nem jár majd el kurvázni, hanem otthon marad és minden rendben lesz. Azzal nem számolnak, hogy ha apuka nem tudja a szexuális feszültségét levezetni (anyukán nem akarja), akkor az előbb-utóbb más formában tör ki belőle. Ez lehet agresszió, erőszak, bármi. Azt hiszem, ezzel csak súlyosbítanak a helyzeten. Megnéznék egy hiteles statisztikát arról, hogy milyen arányban növekedett meg a nemi erőszak száma olyan országban, ahol szigorították a prostitúcíót.

Arról nem is beszélve, hogy megszüntetni nem lehet, az idők kezdete óta igény van erre a szakmára a férfiak részéről és a törvény szigorítása nem fogja megszüntetni ezt az igényt (elvégre biológiai eredetű). Legfeljebb más csatornákon keresik meg a megfelelő nőt (mert hogy prosit mindig is lesz, az is biztos). 

Végül van itt még egy szempont, amit szintén nem szokás hangoztatni (a világért sem szeretnék a megmondóember szerepében tetszelegni, csak szeretném, ha még árnyaltabb lenne a kép). Mindenhol hangoztatják, hogy nem a modell kategória számít valódi nőnek, hanem a kicsit teltebbek. Mindenhol látjuk ezeket a reklámokat, plakátokat, hogy fogadd el magad, ilyen egy igazi nő, stb. A "probléma" ezzel annyi, hogy mi férfiak tisztában vagyunk vele, hogy az átlag nem olyan, mint akik a címlapokon szerepelnek, hisz látjuk, a barátnőink, a feleségeink is ilyen nők. Csakhogy látjuk azt is, hogy vannak bizony top kategóriás nők is, és szeretnénk azért egy ilyet is megízlelni. Mindenhol a nagy átlag nőket látjuk kicsi pocakkal, pár felesleges plusz kilóval, persze, hogy egyszer az életben egy lapos hasú, feszes fenekű nőt is szeretnénk lefektetni. Erre is egy opció a kurvázás, hisz némelyik kinézete vetekszik akármelyik modellével. 

A poszttal nem felmenteni szeretném a prostikat, illetve azokat, akik hozzájuk járnak, mert nincs miért felmenteni őket. Nem véletlen, hogy a szakma egyidős az emberiséggel és jó eséllyel soha nem fog kihalni. Ezt el kell tudni fogadni. Szerintem.